![]() |
2011-05-08: Smokie – az örökifjú zenekar |
![]() A kiégettség hiányát bizonyítja az is, hogy a zenekar átlagos éve több mint száz fellépést jelent, esetenként akár kisebb bárokban is, teljesen a véletlen folytán, amint azt elmesélték a Smokie-val történt nem mindennapos esetek kapcsán. Ide tartoznak többek között a különleges helyszíneken való fellépések is, itt Vlagyimir Putyin, orosz államfő újévi fogadásán, vagy Kazahsztán államfőjének hatvan éves születésnapja alkalmából szervezett ünnepségen, de legalább ennyire érdekes a dél-koreai esetük, amikor a házigazdák focicsapatával játszottak, az ázsiai ország nemzeti válogatottjának mezét hordva. „Sikerünkhöz vitathatatlanul hozzátartozik az is, hogy szerencsések vagyunk, hiszen három generáció nőtt fel részben, vagy teljesen a dalainkon, így bárhová megyünk, mindig lelkes közönség fogad, működik az általunk mosolyfaktornak nevezett hatás, ismerik dalainkat, persze elsősorban a régieket, de legtöbbször ezeket is játsszuk” – vélekedett a rajongótábor kapcsán Terry David Uttley. Szintén a sajtóértekezleten „vallották” be a zenekar tagjai, hogy a legismertebb daluk, amely mellesleg az esti koncertet is zárta, főszereplője Alice, bizony csak egy lány „from around the corner”, azaz kizárólag fantáziájuk szüleménye. Az 1976-ban született dal viszont ma is él, hiszen a legutóbbi lemezük, a 12 nap alatt felvett, ugyanannyi dalt is tartalmazó Take a minute című korong egyik dalában szereplő név a Living Next Door to Alice egyik sorában is fellelhető, éspedig Sally. Uttley és McConnel elmondása szerint nem igazán tudják, hogy mi is a zenekar titka, hiszen pont ezért titok, viszont annyit hozzátettek, hogy a Smokie akkor is él, ha közben a tagok cserélődnek, és marad a sajátos hangzás, amelyet nem szokásuk besorolni, viszont az esetleges átvett dalokba is „becsempésznek”. A Smokie sajátos zenei „helyzetét” tükrözi az is, hogy kevés más zenésszel, előadóval hoztak össze közös produkciókat, így a 70-es években ismert angol Donovannal, vagy a svéd sikerzenekar, az Abba egykori tagjával Agnetha Fältskogel. Amiben viszont kipróbálták magukat, és elégedetten nyilatkoztak, az a szimfonikus zenekarral való együttműködés. A hanyag, és megkapó stílust az esti koncerten is megőrizték a zenekar tagjai, és fergeteges bulival szolgáltak a nagyon is számos közönségnek, amely lelkesen velük énekelte a Wild Angels, a Meet You At Midnight, a Don’t Give Your Rock and Roll To Me, illetve az alkalomra az egykori Credence Clearwater Revival zenekartól „kikölcsönzött” sláger a Have you ever seen the rain sorait. Mike Craft nem felejtette el ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy Szent György egyben az angolok védőszentje, így egyfajta sajátos kapocs jegyében is játszottak vasárnap este a XX. Szent György Napok nagyszínpadán. Nem maradhatott el természetesen Alice dala sem, amely egyben az est záróperceit is jelentette, amelyet a közönség hathatós segítségével adtak elő. |