hírek
2011-05-07: Viszockij, Morrison, József Attila – eklektika, vagy életkritika?

Földes László Hobo, néhány éve egy televíziós interjú során azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképp nem is színész és nem is zenész.

Maradjunk tehát az előadóművész címkénél, bár szinte mindegy, hogy mit aggatnak rá, Hobo akár önálló kategória is lehetne. A konzumra szánt produkciókkal szemben Földes László produkciója mindig akar valamit. A valami persze variálható, lehet rá különböző olvasatokat megfogalmazni, néha maga a művész is tesz ilyen utalásokat.



Fotó: Henning János

A Hármasoltár ugyanebben a kategóriában indul: a majdnem koherens módon összeválogatott versek inkább hangulatot hagynak, mintsem üzennek. Van ebben az érzésben egy kis sajgás, nem kevés nihilizmus, ön és minden egyéb irányba mutató cinizmus.


Fotó: Henning János

Nyilván nem véletlen, hogy három szerző munkáiból áll össze az előadás: Vlagyimir Viszockij, József Attila és Jim Morrison hasonló karakterek. Tragikus lázadók, önmarcangolók, iránymutató műszerei azoknak a rezdüléseknek, amelyekre kortársaik kevéssé voltak fogékonyak.

Viszockij személye hozza magával a sanzonos hangokat, Morrison a Doors rockos hagyatékát – ezekre pedig ragad már a blues bandes panír. A kezdeti idegenkedés ellenére is simul József Attila verseihez ez az anakronisztikus zenei kombináció. Végül – hiszen a Kamaraterem sötétjében az egyetlen fény mégis Hobot világítja meg – mindent átitat az eklektikus blues, piszkosan csúszik a bőr alá, a közönség meg észrevétlen bólogatni kezd a dallamra.

Hobo őszinte előadói stílusát nehéz elfelejteni.




<< vissza

Képgaléria:
Hobo Földes László előadóestjének előkészületei - május 5. - fotó, Henning János


Oldal megjelenítése: 1716    
© - Szent György Napok 2011 - Szerzői jogvédelem