|
hírek
| 2011-05-07: Viszockij, Morrison, József Attila – eklektika, vagy életkritika? |
 Földes László Hobo, néhány éve egy televíziós interjú során azt nyilatkozta, hogy ő tulajdonképp nem is színész és nem is zenész. Maradjunk tehát az előadóművész címkénél, bár szinte mindegy, hogy mit aggatnak rá, Hobo akár önálló kategória is lehetne. A konzumra szánt produkciókkal szemben Földes László produkciója mindig akar valamit. A valami persze variálható, lehet rá különböző olvasatokat megfogalmazni, néha maga a művész is tesz ilyen utalásokat.  Fotó: Henning János A Hármasoltár ugyanebben a kategóriában indul: a majdnem koherens módon összeválogatott versek inkább hangulatot hagynak, mintsem üzennek. Van ebben az érzésben egy kis sajgás, nem kevés nihilizmus, ön és minden egyéb irányba mutató cinizmus.  Fotó: Henning János Nyilván nem véletlen, hogy három szerző munkáiból áll össze az előadás: Vlagyimir Viszockij, József Attila és Jim Morrison hasonló karakterek. Tragikus lázadók, önmarcangolók, iránymutató műszerei azoknak a rezdüléseknek, amelyekre kortársaik kevéssé voltak fogékonyak. Viszockij személye hozza magával a sanzonos hangokat, Morrison a Doors rockos hagyatékát – ezekre pedig ragad már a blues bandes panír. A kezdeti idegenkedés ellenére is simul József Attila verseihez ez az anakronisztikus zenei kombináció. Végül – hiszen a Kamaraterem sötétjében az egyetlen fény mégis Hobot világítja meg – mindent átitat az eklektikus blues, piszkosan csúszik a bőr alá, a közönség meg észrevétlen bólogatni kezd a dallamra. Hobo őszinte előadói stílusát nehéz elfelejteni. |
Képgaléria:
Hobo Földes László előadóestjének előkészületei - május 5. - fotó, Henning János
Oldal megjelenítése: 1927