2011-05-05: Miklósa Erika: angyal, vagy szirén? |
Miklósa Erikáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A hét során sokat beszélt a jótékonykodásról, az önkéntességről, a május 4. fellépésén pedig a Krisztus király templomban olyan előadást mutatott, amelyet nehezen lehet szavakba önteni.
Fotó: Henning János
Bár az előadót elsősorban szopránként tartják nyilván, a szerdai koncerten azt is bebizonyította, hogy az alt sem áll messze tőle. Kellemes hangján tulajdonképp minden elénekelt hang a fülbe simul.
Az előzetes bejelentésekhez természetesen tartotta magát az énekesnő: a legelső darab egy Händl oratórium volt, amit Schubert, majd az Ave Maria két különböző előadása is követett: az egyik a klasszikus Charles Gounod féle mű, illetve egy újabb, Wolf Péter által készített változat is felcsendült.
Fotó: Sánta Isvtán
Figyelemre méltó az énekesnőt kísérő két zenész produkciója is: Tóth László és Somogyi-Tóth Dániel is olyan bravúrosan bánnak a hangszerekkel, mint a művésznő a hangjával.
Van valami, amitől Miklós Erika betölti a teret, a szívet – amitől kiszorít mindent, ami nincs a dalban. Lehet az énekesnő színpadi jelenléte, hangjának meggyőző ereje, vagy szimplán az éneklés öröme. Ez a közönségre is áttapad.
Fotó: Sánta István
Az énekesnő produkciója szerencsére távolról sem volt fukar: a már-már végeláthatatlan tapsviharok megtették a hatásukat: az eredetileg ráadásnak szánt Mozart művet Mikósa egyik személyes kedvence a Fogolyének zárta. A műsor után úgy tűnt, kicsit elkoptak a világ színei. Ha rajtunk, a közönségen múlik, a szoprán fellépése még most is tartana.
|