hírek
2011-05-04: Offline drogok

Bár csapvízen, meg csapnivaló kantin koszton kívül semmit sem fogyasztottam, mégis az volt az érzésem, hogy komoly tudatmódosító szerek hatása alatt vagyok. Körbenéztem a kamarateremben és úgy döntöttem, ez így normális.

Woody Allen amúgy sem volt soha egyértelmű – a temesvári Csiki Gergely Színház adaptációjában, a Mellékhatások című produkció pedig komolyan elgondolkoztatja az embert.

Elsősorban a szöveg az, ami szándékosan ambivalens érzéseket kelt: az átfontolatlan katyvasz és a filozófia közhelyei közt billeg hol ide, hol oda. Mindez persze amolyan bocsánatkérősen, Woody Allenesen. A szereplők kibeszélnek, aztán pedig tudomást sem vesznek a közönségről. Mintha azon tétováznának, hogy legyen-e interaktív a produkció, vagy… á, aztán nem lesz.


Fotó: Henning János

Ez a darab, nem az a darab, amit kékharisnyák egy rooibos tea mellett megbeszélnek. A cselekmény az esetlegességgel kokettál. A díszlet fehér sterilitása kontrasztja a szereplők színpompás öltözékeinek. Itt amúgy mindenki, de igazán mindenki egy kicsit szerencsétlen. (Aki olvasott/látott már Woody Allent, az rögtön felismeri a hangulatot.) A zene is olyan, mint, amit Woody Allen és a New Orleans Jazz Band produkál (bár konkrétabb információ hiányában mondhatnám azt is, hogy ők szolgáltatják a muzsikát).

A japán konyhában két sushi között néha egy tusfürdő ízű cuccot szolgálnak fel, azzal a céllal, hogy az ember szájából eltűnjön az előző fogás aromája: ilyen az a színdarab is, amely hosszas fejtörés után is kilóg a sorból. És tudják mit? Ez így rendben is van.


<< vissza

Képgaléria:
Színház: Woody Allen nyomán: Mellékhatások – Csiky Gergely Színház (Temesvár) - Tamási Áron Színház, Kamaraterem - május 4. - fotó, Henning János


Oldal megjelenítése: 1681    
© - Szent György Napok 2011 - Szerzői jogvédelem