hírek
2011-05-04: Sortörténetek, sorsfordulók – Szent György Napok harmadik nap

Sorstörténetek, sorsfordulók – talán ez lehetne a mottója a Szent György-napi kulturális kavalkád harmadik napjának.

10 óra:
A gyerekprogramok köré „szerveződött” tegnapi napom folytatásaként, mintegy után-érzeteként ültem be a Tomcsa Sándor Színház Csipkerózsika című mesejátékának előadására. Folytatásnak éreztem, abból a szempontból is, hogy a mesejáték zenei anyagát szintén Apostolache Zénó zenei világa fémjelzi. A Csipkerózsika meséjét folyamatosan újramesélik és mindig akad, aki újrahallgassa. Sorstörténet ez, a felnőtté válás történetének, pillanatának megragadása. Egy álomba merült, a valóságról tudomást nem vevő világba kerülünk két vándorló jó baráttal. Ezt a kimerevített képet indítja el a Tündér és járjuk végig Csipkerózsika útját a hét erény (akiknek megszemélyesítője a Csipkerózsika keresztelőjére meghívott hat, illetve az arról kimaradt hetedik tündér) és az erdei állatok által képviselt hét főbűn között a halálos álomig, melyből már éretten, felnőttként ébredhet fel, a Fiúból Herceggé nőtt férfi csókja által. Olyan világba csöppentem, a mese két főszereplőjével együtt, mely a zenén, táncon, színeken keresztül visszavezetnek a bennem rejlő gyermekihez, eljuttatnak az álomvilágba. Furcsa kérdést szegez a nézőinek ez az interakciókban bővelkedő, színes és zenés előadás: El kell-e ténylegesen pusztítani vagy elég csak megváltoztatni a tudást szimbolizáló Sapientia tündért?


Az este fél 7-kor kezdődő László Zsuzsa Verébszárnyon – Homage á Piaf  című egyéni estjén kávéházi hangulatot idéző környezetet teremtettek az alkotók a Színház Kamaratermében. Itt idézte fel, mesélte el a „párizsi kis veréb” sorsát, életét, karrierjét, szerelmeit, majd mindezek szétfoszlását alkotótársaival Liviu Pancuval, aki az előadásban Piaf szerelmeiként, partnereiként jelenik meg. Apostolache Zénóval és Zonda Attilával együtt. Magával ragadó volt annak az intimitásnak a hangulata, ahogyan László Zsuzsa mesélt és énekel Piafról(tól), miközben végigkísérhettük felemelkedését, tündöklését, bukását, haláltáncát egyik férfitől a másikig.

Este fél 9:
Szintén emberi sorsokról mesél a Tomcsa Sándor Színház másik előadása: Egressy Zoltán Portugálja, Zakariás Zalán rendezésében. Egy az isten háta mögötti kis faluban, ennek kocsmájában és tópartján játszódnék, ha – mindazok ellenére, hogy történik benne gyilkosság is, szerelem is, tragédia is – egyáltalán játszódnék, és nemcsak annyi történne benne, hogy különböző sorsok monológjai futnak el egymás mellett. Vacak kis hely ez, ahonnan el kell menni, valahova ahol több a lehetőség, több az élet, több az érzés. De ezek a sorsok csak a „kéne”, csak a vágyódás idejében élnek, minden cselekvésüket megfojtja a tehetetlenség és az alkohol. Masni (Márton Réka), a kocsmáros lánya, az önmagát jobb sorsra érdemes fiatal nő, összetört szívvel marad a kocsmában, az elmenekülés lehetőségét ígérő Bece (Antal D. Csaba) nem jut el Portugáliába, csupán Irgácsra, ahonnan aztán visszalóg Pestre. Egyébként teljesen mindegy, hogy Pest vagy Irgács, ugyanaz a reménytelen, sivár Kelet-Európa, ahonnan Portugália elérhetetlenül messze van.


forrás: kulturpart.ro


<< vissza



Oldal megjelenítése: 1454    
© - Szent György Napok 2011 - Szerzői jogvédelem